Bizonyított hatások

Ha egy kicsit elmélyedtél már a gyógynövények világában, bizonyára benned is felmerültek a következőkhöz hasonló kérdések:

– Vajon melyik jobb magas vérnyomás kezelésére: a fehér fagyöngy, az egybibés galagonya vagy a közönséges fokhagyma?
– Vannak mellékhatásaik? Ha igen, melyek ezek?
– Milyen készítmény formájában és milyen adagolással használjam őket?
– Jobb egy gyári készítmény vagy én is el tudom készíteni a magam termesztette, gyűjtötte növényekből?
– Milyen tények, tapasztalatok támasztják alá a közölt információkat?

A jó hír az, hogy valamennyi kérdést meg lehet válaszolni. Ehhez nincs szükség másra, mint összegyűjteni a gyógynövényekről rendelkezésünkre álló tudást és egységes szempontok szerint összerendezni. Ez a kiültetésre került növények esetében megtörtént, bár a kihelyezett táblákon az összegyűjtött ismeretek csupán egy kis része szerepel.

Mennyire bizonyított egy növény gyógyító hatása?

A gyógynövények értékelésének egyik fontos szempontja, hogy megtudjuk, milyen bizonyítékok állnak a gyógyító hatás mögött. Erre azért van szükség, mert a gyógynövényeket az elmúlt évtizedekben, sőt évszázadokban különböző szempontok szerint vizsgálták. Kezdetben népgyógyászati tapasztalatok alapján tulajdonítottak egy növénynek gyógyító hatást, később laboratóriumi vizsgálatok alapján gyógyszerészek és orvosok vontak le következtetéseket.

Ma viszont már csak azokat a vizsgálatokat fogadják el általánosan egy gyógyszernél, ahol véletlenszerűen kiválasztott emberekkel végzik a vizsgálatot úgy, hogy két csoportra osztják őket. Az egyik csoport placebót (tehát hatástalan készítményt), a másik csoport pedig a gyógyszert kapja. A vizsgált személyek, sőt még az orvosok sem tudhatják, hogy ki kapta a gyógyszert és ki a placebót. Szóval ilyen vizsgálatokból kell elvégezni több tucatot, hogy ezek összegzéséből megállapítható legyen, mennyire alkalmas betegség gyógyítására egy készítmény. A valóság sajnos (vagy inkább szerencsénkre) még ennél is sokkal bonyolultabb, így nem véletlen, hogy egy új szintetikus gyógyszer kifejlesztése sok-sok millió vagy akár egy-két milliárd dollárba kerül (csak hogy érzékelhető legyen ez utóbbi összeg nagysága: ebből egy teljes 4-es metró beruházás kijön).

A gyógynövényeket viszont nem lehet szabadalmaztatni, ezért a legritkább esetben éri meg a gyógyszerekhez hasonló alapossággal vizsgálni őket.  Általában azokat a növényeket kutatják többet, amelyek hatása mellett több érv szól. Ha tehát egy népgyógyászatban használt növény felkelti egy gyógyszerész kutató érdeklődését, akkor ő először megvizsgálja a növényben lévő anyagokat, hogy kiderítse: vajon csak szóbeszéd, hogy hatásos a növény, vagy tényleg van benne olyan anyag, amely alátámasztja a népgyógyászati tapasztalatot. Ha talál valamilyen értékesnek tűnő anyagot a növényben, akkor azt jellemzően nyilvánosságra hozza (ha nem talál semmi érdekeset, akkor ritkábban). Ez felkelti más kutatók érdeklődését is, akik mondjuk állatkísérletekkel próbálják meg igazolni a kedvező eredményeket. Ha ez sikerül nekik, akkor mások esetleg embereken is kipróbálják a hatásosságot és így tovább…

A leírtak alapján látható, hogy minél több bizonyíték áll egy növény gyógyító hatása mögött, annál nagyobb valószínűséggel  lesz ténylegesen gyógyító hatása. Ebből következik, hogy egy kizárólag népgyógyászatban használt növény is lehet hatásos, de ennek a valószínűsége jóval kisebb lesz. Sok olyan növény létezik (pl. nyálka vagy csersav tartalmú növények), amelyek hatását nem feltétlenül kell tudományos megalapozottsággal vizsgálni, hiszen közmegegyezés van róla (ahogy például azt sem érdemes kutatni, vajon ejtőernyővel vagy a nélkül érdemes kiugrani a repülőből, hiszen előre tudjuk az eredményt).

A gyógynövényparkban bemutatott növények mindegyike mellett egy részletes tájékoztató táblát találsz, amely tartalmazza, hogy milyen betegségre, milyen készítményt lehet előállítani az adott gyógynövényből és a készítmény hatását mi igazolja. Emellett sok más hasznos és érdekes információ is szerepel a táblákon a következők szerint: